1 rövid feji :)
- Szia. Köszöntünk neki meglepődve.
- Ő meg kicsoda? Kérdezte Alice Carlise-t.
- A rendelőben találkoztam vele. 43 fokos lázzal jött be egyedül a rendelőmbe, ugyanis nincs senkije.
Ájulás közepette volt és nem sokat jósoltam volna neki, így átváltoztattam és megígértem neki, hogy mi befogadjuk. Mex a neve.
Korombeli fiú és nagyon helyes. Örültem, hogy itt van, mert legalább lesz valaki, aki velem egy idős. És talán még lehet is valami. Ugyan Bree miket gondolsz? Hiszen még csak most változott át, biztos fel sem fogja még, hogy mi történik, vertem ki a fejemből az ötletet. Tekintete rám esett és elmosolyodott mire én visszamosolyogtam rá. Ő is kapott egy szobát, ami pont az én ajtómmal szemben volt, aminek örültem. Lassan odasétáltam mellé és leültem.
- Szia Bree vagyok!
- Szia, én pedig Mex. Mutatkozott be ő is.
Vadászni indultunk és ezúttal ő is velünk jött. Mikor az erdőhöz értünk megbeszéltük, hogy 10 perc múlva itt találkozunk.
Csodálkozva nézett mindenki Mex-re aki már neki is látott egy őznek. Mindenki Carlisera nézett, de még ő sem tudott erre választ adni. Le is telt a 10 perc és mindenki visszaindult. Én is jóllakottan indultam el és Mexre néztem, aki felállt és csatlakozott hozzám. Mikor kiértünk Megkértem Carliset, hogy hadd maradjunk még Mex-el egy kicsit.
- Rendben, de siessetek haza!
- Oké, és köszi!
Leültünk egy farönkre és kérdezgetni kezdtem.
- Forksi vagy?
- Nem, nemrég költöztem ide Seattle-ből a nagymamámmal, aki egy hónapja meghalt. Azóta egyedül laktam idáig.
- Ó, nagyon sajnálom, nem akartam.
- Semmi baj, mondta mosolyogva.
- És te? Miért változtál át?
Elmeséltem neki az egész történetet, hogy nekem nem volt választásom-elmeséltem a harcot, a Volturit, a szigetet mindent.
- Hú de izgi életed lehetett.
- Hát az már biztos. Mindketten nevetni kezdtünk.
- Kedvellek téged Bree. Jelentette ki mosolyogva.
- Énis téged. A szemembe nézett mire én fura fejet vághattam, mert zavarba jöttem.
- Zavarba jöttél? Mondta viccelődve.
- Dehogy, én? Próbáltam komolyan mondani, de elnevettem magam mire ő is nevetni kezdett. A földet néztem egy darabig, majd amikor felnéztem hirtelen szemben találtam magam a tekintetével. Felém hajolt és a száját csücsörítette mire én az arcára adtam egy puszit és rámosolyogtam.
- egyelőre beérem ennyivel mondta mosolyogva.
Megfogtuk egymás kezét és haza indultunk. Furcsa volt, hogy alig egy órája ismerem, mégis szeretem…Lehet hogy a vámpíroknál ez olyan mint a farkasoknál a bevésődés. De tudtam hogy ő is szeret és emiatt nagyon boldog voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése