2010. augusztus 15., vasárnap

7. fejii :)

- A Volturi! 10 perc és itt lesznek! Kiáltott fel.
A farkasok elindultak vissza az erdő felé Cullenék megköszönték a segítséget mire hatalmas fejükkel bólintottak és már el is vesztek a fák között.
- Jönnek! Kiáltott ismét Alice.
És már láttam is a négy fekete köpenyben érkező alakot.
-Már láttam őket egyszer , kik ezek? Kérdeztem halkan.
- Ők a Volturi. Ők hozzák a törvényeket. Hangzott a válasz Esme-től.
 
Mikor már egy méterre voltak tőlünk megálltak.
- Szép munka volt. Nem gyakran fordul elő, hogy szükségtelenek vagyunk.
- Szerencsénk volt. Válaszolt Carlise.
- Nem hiszem.
Egyet hagytatok. Nézett rám vérvörös szemeivel Jane.
- Felelősséget vállalunk érte és menedéket ígértünk neki.
- Ez nem áll jogotokban!
Majd újra rám nézett. Különleges képessége volt, hogy a szemével kínozni tudott és ezt elő szeretettel használta.
- Honnan jöttél?
A félelemtől hirtelen nem tudtam megszólalni, de mikor válaszra emeltem a számat hirtelen sikítani kezdtem, mert Jane épp gyakorolta rajtam képességét, amitől a földre rogytam.
- Nem kell, hogy ezt tedd, mindent elmond, amire kíváncsi vagy mondta engem védve Esme.
- Tudom.
Majd tekintete Bellára esett.
- Még mindig ember? Kérdezte.
- Az érettségiig. Hangzott el a válasz.
Újra rám nézett majd a mellette álló hatalmas vámpírra, aki felém indult.
Rosalie és Jasper elém álltak, hogy megvédjenek.
- Ne bántsd! Kérlelte Alice.
- Egy hét múlva visszajövünk érte. Egy hét! Majd hátat fordított és elindult a másik három pedig utána.
- Ne félj Bree. Kitalálunk valamit.
Bólintottam. Hazavittek magukhoz és már el is kezdtek gondolkodni, hogy hol lennék biztonságban.
- Itt is lakhatnál. Hozta fel az ötletet Alice majd sorra mindenki bólintott. Kivéve Rosalie-t aki hátat fordított és kisétált a szobából.
- Nem-nem szeretnék zavarni senkit.
- De nem zavarsz, szívesen látunk itt…
- Hát jó nagyon szépen köszönöm. válaszoltam hálásan. De legalább két hétre el kell rejtenünk valahova, hogy a Volturi ne találjon rá. Utána úgyis annyiban hagyják és nem zavarnak téged.  - Esme szigete! Kiáltotta Alice!
- Ez jó ötlet! Egyeztek bele.
- Van egy sziget, ami a térképen sincs rajta, nem tud róla senki. Itt biztosan nem találhat rád senki.
- Az jó lenne, köszönöm! Mondtam hálásan.
- De még maradj, pár napot még van időindulás előtt. Erősködött Alice és én beleegyeztem.
- Csak egy hétig kell maradnod aztán visszajössz és velünk fogsz élni.
Mire hazaérsz, összehozok egy kis bulit ha nem baj .Mondta Alice sunyi mosollyal az arcán.
- Az jó lenne nevettem rá hosszú idő után először.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése