Egy elég rövid feji de holnap dupla fejezet lesz! (: ♥
A hosszas csendet egy halk beszélgetés zavarta meg. Hosszú idő után végre
felálltam és közeledtem a helyhez ahonnan a hangot hallottam kiszűrődni. Ahogy közeledtem meghallottam Riley és egy nő hangját. Nem szokásom a hallgatózás, de most már úgyis mindegy nem vagyok ember és meg kell tudnom mire, készül ez a szemét. Így hát közelebb mentem és megbújtam a fal mellett.
- Jól van Riley. Jobb, mint amire számítottam. Egyenlőre. mondta az ismeretlen hang.
- Örülök, hogy örülsz. Mondta a már jól ismert hang…
Mért akarod, hogy harcoljunk? Folytatta.
- Azért, hogy szabadon vadászhassunk akárhol. Mert nem akarok rettegésben élni félve, hogy akármikor megtámadhatnak.
- Nyugi végzünk velük. Megígérem. Nyugtatta meg a nekem kicsit sem szimpatikus lányt, akinek dús hosszú és hullámos vörös tincsei az arcába lógtak. Szeme még pirosabb volt, mint az enyém és társaimé. Nem nagyon tudtam kinézni hány éves lehet.
- Ne becsüld alá őket! A Culleneknek óriási erejük és tapasztalatuk van. Megpróbálhatnak befolyásolni is és minden mozdulatodat előre tudják.
- Cullenek?! Mondtam kicsit hangosabban a kelleténél. Ha azokról a Cullenekről van szó akikre gondolok akkor az nagy baj. Ismertem őket . Abba az iskolába járok, vagyis jártam, amibe ahol őket is sokat láttam. Dr. Carlise rendelőjében pedig voltam is, már amikor beteg voltam. Nagyon kedves volt. De az egész család olyan fura. Napsütésben nem is mutatkoznak. De ez így már érthető, hogy tudom, merről fúj a szél, hiszen sajnos már én is egy vagyok közülük.
- Bree?! Szólított meg Riley. Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, de végül úgy döntöttem bemegyek.
- Bocsánat nem akartam csak… mentegetőztem.
Riley nem titkolózott és meglepően nem is kezdett el ordibálni, hogy miért hallgatóztam.
- Most már értem minek a nagy újszülött hadsereg…
- Remek. Válaszolta.
Körülnéztem, de a kis vörös bestiát nem láttam sehol. Biztos fél, hogy valaki felismeri. Lemertem volna fogadni, hogy csak kihasználja Riley-t. De most miért védeném? Lassan teljesen kivilágosodott és a nap is kezdett felkelni. Túléltem új „életem” első éjszakáját, ami nekem egy egész örökkévalóságnak tűnt.
Fojti hamarosan ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése