5. fejii :)

Egy nappal a harc előtt mindenki érezte, hogy ez már nem játék. Riley elmagyarázta teremtésünk okát és, hogy mi a célja:
- Azért változtattalak át titeket, hogy legyőzzük a Cullen klánt, hogy szabadon lépjük a területükre úgy, hogy ne támadjanak meg minket. Egy vámpír az átváltozása utáni időben a leg fékezhetetlenebb és legerősebb, ezért kellettetek ti, hogy növeljétek a létszámot. Fel kell készülnötök mindenre. És figyelnetek kell, mert csak egy rossz mozdulat és végetek. Hirtelen mögé ugrott Victoria és helyeslően bólintott miközben a csapaton vizsgálódott tekintete.
- Holnap kora reggel indulunk, de csak holnap után támadunk. A holnapi napon körülnézünk a terepen és megbeszéljük a tervet. Megértettétek? Kiáltott fel.
- Igen. Hangzott egybehangzóan a válasz. Most már egyenesen rettegtem az elkövetkezendő napoktól.
Lassan mindenki eltűnt vadászni mentek, hogy erőt szerezzenek holnapra.
- Jobban tennéd, ha te is indulnál Bree. Most az egyszer tedd hasznossá magad! Mondta haragosan, amin kicsit sem lepődtem meg. Nem szoktam megsértődni, amikor üvölt velem, mert tudom, hogy valamikor ő is ugyan olyan ember volt, mint én voltam és, hogy ő nem lenne ilyen. Csak is Victoria tehet a viselkedéséről, mert teljesen elcsavarta a fejét. Felálltam, és mint aki meg sem hallotta, amit mondott elmentem. De meghallottam, hogy Victoria még ott maradt és a holnapról beszélgettek.
 - Te nem jössz velünk? Kérdezte Riley.
- Ezt utolsó pillanatban fogom eldönteni. Tudod a Cullenek folyamatosan figyelik a döntéseim.
- Igen.
- Vigyázz velük. Nem látszanak veszélyesnek ránk és többen is vagyunk, de nagyon erősek hidd el, nekem.
- Elhiszem válaszolta Riley és közelebb hajolt Victoriához.
- Megvédelek és szabadon vadászhatunk a területükön.
- Szeretlek! Mondta neki Victoria. Tudom, hogy hazudott. A szemén látszott, hogy fél mikor Riley megölelte. Észrevette, hogy figyelem őket és szemét mérgesen összehúzva grimaszolt, mire azonnal elmentem. Az egyik újszülött levágott elém egy testet és semmit sem szólt.
- Köszönöm!
Bólintott és már el is tűnt. Nekiláttam és elkezdtem kiszívni a vért belőle. Nagyon jól esett. Legalább nem nekem kellett ölnöm érte.
***
Reggel 6 óra van. Riley összehívott minket az épület tetejére és előre nézett. Előttünk víz volt amerre csak a szem ellát. Mivel vámpírok vagyunk nincs szükségünk levegőre a víz alatt. Én nem örültem, hogy ezt az utat választjuk, mert sosem kedveltem különösebben a vizet. De mit tehetnék? Sorra ugrottunk a vízbe és indultunk. Éreztem, ahogyan kőkemény fehér bőrömet szinte teljesen befedte a víz ami kellemes érzéssel töltött el. Mintha feltöltött volna energiával, ami most egész jól jött. Természetesen Riley ment legelöl és magabiztosan mutatta nekünk az utat. Nem volt hosszú az út Forks-ig így nem sokára meg is érkeztünk. Fokozatosan jöttünk ki a vízből és Riley-t követtük. Egyre jobban féltem minél jobban közeledtünk a harchoz, és már itt vagyunk, és holnap kezdődik. Belegondolni is rossz. Amikor már teljesen kint voltunk a vízből körül néztünk az erdőben és elterveztük, hogy melyik útvonalról támadunk rájuk. 3-as csapatokban fogunk lenni és amint az erdő közepén lévő tisztásra érünk, körben elő jövünk és támadunk. Én szívem szerint kimaradnék az egészből vagy megszöknék, de ezt már megtehettem volna. Valahogy úgy éreztem, hogy mégis jönnöm kell. Esteledett, elmentem vadászni az erdőbe. Kicsivel később fogtam is egy jókora szarvast és nekiláttam. Ez csillapította a szomjamat egy darabig, jobbnak láttam, ha fogok még egyet, hogy holnap ne kelljen ezzel foglalkoznom. Egyre jobban ment a vadászás, nem mintha erre, annyira büszke lennék, de jobb, mint a semmi. Sétáltam még kicsit a csata helyszínén és bele sem mertem gondolni, hogy holnap újra vissza kell jönnöm… harcolni.
 - Nyugi lehet, hogy nem is megy majd olyan rosszul. Próbáltam nyugtatgatni magamat, de még én sem hittem el.
Majdcsak túlélem valahogy… vagy nem. A tapasztalatlanságom és gyengeségem miatt az utóbbira szavaztam volna, de teljesen megérdemlem, hisz egy szörny vagyok. Egy gyilkos. És az ilyeneknek ez a büntetése. Visszamentem a többiekhez és leültem. Vártam, hogy Riley majd üvölt velünk, de nagy meglepődésemre nem tette, biztos ő is ideges a holnapi nap miatt.