6. fejii :)

A Harc...

Alkonyodott majd hamarosan teljesen felkelt a nap. Mindenki vadászni indult én is így tettem… lehet utoljára.
Mikor mindenki visszatért a megbeszélt terv szerint csapatokba alakultunk és elkezdtünk rohanni a már kijelölt útvonalakon. Mindenfelé emberi vérszagot éreztünk, amitől még jobban hajthatatlanok voltunk. Hihetetlen gyorsasággal rohantunk a tisztásra ahol a Cullenek már támadó állásban vártak ránk. Aranybarna szemeik nem tükröztek félelmet hófehér bőrük pedig gyémántként

csillogott a napfénytől. Kezdődik. Motyogtam magamban miközben egy támadás alól tértem ki. Egyenesen egy bokorhoz kezdtem futni ahová sikeresen el is jutottam majd rettegve megbújtam mögötte. Ki sem mertem jönni onnan. Láttam amint az én csapatomból az egyik vámpírnak mindkét karját letörik és hatalmasat üvölt utoljára. Fél perccel később üvöltést vagy inkább vicsorgást hallottam

,de rögtön észrevettem, hogy ezt a vonyítást nem vámpír szája hagyta el. Vérfarkasok! Egy pillanat alatt jöttek elő az erdőből majd az újszülöttekre vetették magukat. Hihetetlenül nagyok voltak gyönyörű fényes bundájuk csillogott a fényben. A Cullenek segítségére jöttek. Nem mintha eddig is nem ők vezettek volna, de így még biztosabb voltam benne, hogy ők nyernek. Nagyon féltem, sőt rettegtem mikor egyre kevesebb újszülött rohangál és tesz sikertelen támadást a farkasok vagy a Cullenek felé. Görcsbe rándult a gyomrom, ha rá gondoltam, hogy nemsoká én következek. Megható volt látni, hogy farkasok és vámpírok békét kötöttek, hogy megvédjék a várost és Bellát. Mert valójában őt akarták, ezzel verte át Victoria Riley-t. Most már világos! Victoria bosszút akart állni Edwardon, mert megölte az ő párját James-t. Néha farkasok szívszorító vonyítását lehetett hallani vagy éppen a társaim fájdalmas ordítását.
Az utolsó újszülött próbált egy támadást indítani az egyik farkas ellen, de sikertelenül, mert egy másik hátulról támadt rá és darabokra tépte. A Cullenek végig néztek a tetemeken mire Carlise tekintete felém esett. Közeledni kezdett és Esme is csatlakozott hozzá. Látták mennyire megrémültem és ijedten hátrálni kezdtem mire ők tanácstalanul néztek egymásra majd vissza rám. –Hogy hívnak? Kérdezte Carlise.
- Br…Bree. Hangzott a kétségbeesett válasz.
Azonnal látták rajtam, hogy nem akarok itt lenni és megszántak.
- Ne félj mi nem fogunk téged bántani. Megpróbálunk menedéket keresni neked. Mondta Esme kedvesen.
Bátortalanul, de határozottan előre léptem majd megfogta a kezem és a többiekhez vezetett. Még mindig féltem pedig már nincs okom rá. Alice folyamatosan azt mesélte, amit lát. Edward és Bella egy hegyen húzódtak biztonságba a csata elől, bár Victoria és Riley rájuk találtak. Edward próbálta elmagyarázni Riley-nak, hogy Victoria nem szereti csak kihasználta. Én tudtam! De persze hiába győzködte. Pedig sikerülhetett volna ,de elég volt Victoria egy pillantása ahhoz, hogy Riley Edwardnak essen de Edward nyakánál fogva fojtani kezdte majd Victoria ugyanezt tette Edwarddal. Bella kétségbeesetten keresgélt valami éles tárgyat majd talált is egy követ, amivel sebet ejtett a kezén, amiből azonnal csurogni kezdett a vér. Riley és Victoria felnéztek és a lány felé indultak, de Seth hátulról megtámadta és húzni kezdte Rileyt:
- Victoria! Victoria! Kiabált segítségért, de hiába. Victoria vetett rá egy pillantást majd tekintete ismét a vérző Bella kezére esett és elindult felé. Edward eközben hátulról elkapta a nyakát és szorítani kezdte. Aztán megharapta és Victoria holtan esett össze. Egy ideig csak nézte majd öngyújtóját rádobva semmisítette meg örökre. Kis idő múlva Edward és Bella is csatlakoztak hozzánk és furán néztek rám. Carlise mindent elmondott nekik is és utána kedvesen köszöntöttek.
A nyugodt percet Alice látomása zavarta meg.