Reggel mindenki vadászni indult a városba, de én nem mentem, amíg nem muszáj nem is táplálkozok semmivel. Nem akarok gyilkos lenni. Tényleg! Vadászok magamnak állatot az erdőben. Ki tudja? Hátha van olyan finom, mint az emberi vér. Elindultam az erdőbe és üldözőbe vettem egy szarvast. Hihetetlenül gyorsan futok és el is kaptam.
- Na lássuk… Egy nagy pfúújjj kiáltással nyilvánítottam ki nem tetszésemet. Most mégis mit fogok enni? Hirtelen zajt hallottam hátra néztem és egy farkas állt tőlem pár méterre. Fogvicsorításából azt vettem ki, hogy érzi a szagom. Jobb lenne mennem. Azzal amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam vissza. Már nagyon szomjas voltam egy kis vérre. Próbáltam nem figyelni rá, de nem ment. Körülnéztem és megpillantottam a tegnapi testeket, amikből a többiek szívták ki a vért. Hátha van még bennük egy kicsi. Volt is. Kiittam az utolsó cseppeket és nekem ennyi is elég volt. Így sem volt a leg gusztusosabb, de legalább vér. Riley minden újszülöttet maga köré hívott.
- Nagyszerű… morogtam.
Féltem, hogy vajon most mi fog következni, de mégis próbáltam nyugodt maradni. Leültem és hallgattam.
- Közeledik a harc. És nem győzünk, ha nem vigyáztok! Legyetek észnél! Figyeljetek! Mert lehet, hogy sokkal többen vagyunk… De ők pedig sokkal erősebbek és tapasztaltabbak. Ha elszúrjátok, mindannyian meghalunk! Mondta mérges grimasszal az arcán.
Úgyhogy legyetek észen. Készen kell lennünk. Megpróbálnak majd befolyásolni minket. Minden lépéseteket előre tudni fogják, ami nekik hatalmas előny, de ha figyeltek akár még nyerhetünk is. Ne becsüljétek le őket.
- Befejeztem, Most pedig menjetek el innen. – Bree!
- Igen? Szóltam vissza értetlenül… fogalmam sincs, mit akar.
- Velünk szeretnél jönni a harcba?
- Háát… igen..
- Akkor szedd, össze megad!! Nagyon le vagy maradva a többiekhez képest! Menj, vadássz te, is mint a többiek. Indulj! Förmedt rám, amitől kicsit megíjedtem, de próbáltam nem mutatni. Hátra fordultam és indulni akartam mikor megláttam a szomszéd épület tetején 4 alakot. 3 fiú és 1 lány volt, akik valószínűleg minket figyeltek. Kicsit ijesztő volt. A következő pillanatban pedig sehol nem láttam őket, amitől még jobban megijedtem. Gondolkoztam, hogy szólok Riley-nak de mit ér az én szavam? Valószínű nem is hinne nekem. És amúgy is, miért
segítsek én neki? Így inkább tovább indultam az erdőbe sétálni.Észrevettem a szarvast, amit még én öltem meg hiába. Megsajnáltam szegényt. Magamra emlékeztetett. Csak haza akart menni és nem térhet már vissza Soha. Leültem egy fa tövébe és legszívesebben elsírtam volna magam. De nem bírtam. Már nagyon hiányzott a családom, az otthonom és még az iskola is. Megint hangokat hallottam és éreztem egy farkas szagát is… megint. De ez másik farkas. Nem foglalkoztam a hanggal, bár tudtam, hogy nagy baj is történhet. Én gyenge vagyok… még így újszülött vámpír létemre is. Elvileg most kéne a legerősebbnek lennem. Akkor miért vagyok mégis
ilyen szerencsétlen?
folyti hamarosan ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése