8. fejii :)

Teltek múltak a napok és nagyon jól éreztem magam itt. Mindenki nagyon kedves volt velem és én is kedveltem őket. Segítettek teljesen átszokni az állati vérre melynek köszönhetően a szemem is pirosról, arany barnára változott.
Elérkezett a szombati nap, amikor indulnom kellett a szigetre.
Cullenék kikísértek a reptérre és jó utat kívántak.
- Szia Bree. Egy hét és újra visszajöhetsz. Jó utat! Kiabálták utánam.
Félve, de elindultam a repülő irányába és felültem. Jó négy órás út áll előttem, amit olvasással és a táj bámulásával fogok tölteni. Egy hetilapot kezdtem el olvasgatni mikor döbbenten néztem egy fényképre. Én voltam rajta és az alatta lévő cikk is rólam szólt. Engem keresnek. Biztos nagyon aggódnak. Valahogy tudatnom kéne nagyival, hogy minden a legnagyobb rendben és jól vagyok. Lesz időm kitalálni. a repülő meg is érkezett egy másik reptérre ahol én átszálltam egy magánrepülő gépre és tovább utaztam Esme szigetére. Ez csak egy 10 perces út volt, úgyhogy hamar meg is érkeztem. Leszálltam és a tájban gyönyörködtem. Lélegzet elállító ez a hely. Elindultam egy takaros házikó felé és elővettem a kulcscsomót, amit Alice adott nekem. A piros színű nyitotta az ajtót. Amikor beléptem boldogan néztem körül a hangulatos kis házikóban. Nagyi házára emlékeztetett. Ledobtam a cuccaimat és felfedező körútra indultam. Bezártam az ajtót annak ellenére, hogy valószínűleg egyedül vagyok a szigeten. A tenger felé indultam és a part                              

mentén sétálgattam. A tenger vize simogatta a lábam miközben léptem. A vízen visszaragyogott a pirosló naplemente, ami szintén gyönyörű volt, mint minden ezen a helyen. Amerre csak néztem pálmafák sorakoztak, leültem az egyik tövébe és a lenyugvó napot bámultam. Nagyon jó volt itt ülni és csak pihenni. Nem bírtam kiverni a fejemből az újságban lévő képet rólam. Egyre csak azon gondolkodtam, hogy tudassam a szüleimmel, hogy már nem kell aggódniuk, és hogy magyarázzam el nekik, hogy nem mehetek többé haza. Vagy mondjak el nekik mindent? Nem lehet, nem fedhetem fel Cullenék titkát is mikor olyan kedvesek velem és befogadtak.
- Talán írok egy levelet. Jutott eszembe egy ötlet.
Felálltam és visszamentem a házba, mert már későre járt. Lezuhanyoztam és felvettem az egyik hálóinget, amit hoztam. Éhes lettem, de mivel itt nem lehet vadászni elindultam a hűtő felé. Nem nagyon szerettem az emberi kaját, de ha nagyon muszáj, akkor azt is megeszem. Kinyitottam az ajtaját és mindenfélét láttam. Volt ott sajt, csirkecomb, vaj, és még sok más. Lentebb pedig üvegek voltak. Nem tudtam, hogy mi az ezért kivettem az egyiket és beleszagoltam. Mosolyra húzódott a szám, mert vér volt benne. Kicsit furcsa volt így üvegben, de azért elővettem egy poharat és kortyolgatni kezdtem. Mikor elég volt kidobtam az üres üveget az asztal melletti kukába és bekapcsoltam a tévét. Valami hülye romantikus film ment benne így inkább elkapcsoltam, de más csatornákon sem találtam semmi érdekeset. Levettem egy könyvet a polcról és olvasni kezdtem. A szigetről szólt. Nem volt valami érdekes, de jobb, mint a semmi. Lassan az egész könyvet kiolvastam már csak pár lap hiányzott, de mikor észrevettem, hogy már reggel van félredobtam és felöltöztem. A hűtő felé indultam és ismét inni kezdtem az üvegből. Bekapcsoltam a tévét és épp híradó ment. Leültem és épp a pár hónappal ezelőtt eltűnt seattle-i emberekről volt szó.
Még mindig ezzel foglalkoznak? Gondoltam magamban, mire eszembe jutott nagyi. Az asztalon találtam papírt és tollat. Elkezdtem írni a levelet:

Kedves nagyi!
Én vagyok az Bree. Azért írom ezt a levelet, hogy tudd: Nincs semmi baj, biztonságban és jól vagyok, de sajnos nem mehetek többé haza. Nem mondhatom el, hogy miért nem és ezért bocsánatot kérek, de tényleg nem mondhatok semmit. Köszönöm, amit értem tettél és, hogy vigyáztál rám, nagyon hálás vagyok. Ígérem soha nem foglak elfelejteni és remélem, hogy te sem engem. Nagyon szeretlek és hiányzol!
Kérlek, add át anyáéknak is hogy szeretem őket és hiányozni fognak!


Még egyszer nagyon sajnálom! Szeretlek és hiányozni fogsz.

Sok puszi: Bree.

Mikor befejeztem a levelet egy könnycseppet hullajtottam rá, amely nem dobogó szívem legmélyéről jött.
Beleraktam a pípírt egy borítékba, megcímeztem majd elraktam a hátizsákomba.
kimentem a partra és sétálgatni kezdtem. Nagyon unalmasan telt ez a nap.